Az Arundhati Roy gyermekkorának színhelyén, Kéralában játszódó regény egy tehetős szír keresztény család összeomlását követi nyomon egy ikerpár, Eszta és Ráhel szemével, akik hősiesen igyekeznek megérteni a tragédiák kérlelhetetlen láncolatát. Szépséges anyjuk fellázad a magányra ítélt, önfeláldozó asszony sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek „megszabják, kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire.”
Beleszeret ugyanis gyerekei bálványába, az érinthetetlen Velutába, az ezermesterbe, s innen a cselekmény megállíthatatlanul száguld a katasztrófa felé. Nincs isten, és nincs ember, aki képes volna feltartóztatni…
Az Apró Dolgok Istene egy csapásra világhírűvé tette íróját. Számos díjat nyert, és még számosabb nyelvre fordították le. Nem is csoda, hiszen a könyv remekmű: kíméletlenül pontos képet fest Indiáról, a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a történelem örökségéről.
„…a kathákalí táncosok régen rájöttek, a Nagy Történetek titka az, hogy nincsenek titkaik. A Nagy Történeteket az ember már hallotta, és újra hallani akarja őket. Ezekbe bárhol beléphet, és kényelmesen elhelyezkedhet bennük. Nem csapják be izgalmakkal és megcsavart befejezésekkel. Nem lepik meg az előre nem láthatóval. Ugyanolyan ismerősek, mint a ház, amelyben lakik. Vagy szeretője bőrének illata. Tudja, hogyan végződnek, mégis úgy hallgatja őket, mintha nem tudná. Ugyanúgy, ahogy tudja, hogy egy napon meghal, mégis úgy él, mintha nem tudná. A Nagy Történetekben az ember tudja, ki él, ki hal meg, ki talál rá a szerelemre, ki nem. És mégis újra meg akarja tudni.
Ez a titkuk és a varázslatuk.”
